Te Deum (Téged, Isten dícsérünk)
Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismerünk. Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok. Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy !
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt. Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte. Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged. S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje. És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet. Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre. Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál. Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő *: mindeneket ítélendő.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk! Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe! Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged! Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped. Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket! Irgalmazz, Uram, irgalmazz ;* híveidhez légy irgalmas! Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem! |